Fejlesszünk vagy ne fejlesszünk?

Írtam már a gyurmázásról, a tépésről, az ujjfestésről, a nyomdázásról, ezek jelentőségéről és fejlesztő hatásairól. Manapság nagyon sokszor hangzik el, hogy fejlesszük a gyereket. Be kell valljam, sokat gondolkoztam már ezen. Vajon kell-e, mikor kell, miért kell? Igaza van-e annak, aki azt mondja, hogy nem kell? Vagy inkább annak, aki azt mondja, kell?

Nehéz kérdés, főleg azért, mert igazából ennek minden személynél egyéni a megítélése. 1-3 éves korban semmiképpen nem tartom szükségesnek a direkt fejlesztést, hacsak orvosi indoka nincs. Ebben a korban a finommotorika, a kéz koordinációja nem igényli ezt egyetlen szakember szerint sem. Ez egészen biztos. Akkor miért írok az egyes tevékenységek fejlesztő hatásáról?

Mert megfelelően kiválasztott eszközökkel (nem, nem kell drága és csillogó-villogó), jól megválasztott módszerekkel, örömmel végzett, szülővel közös elfoglaltság közben magától is fejlődik a gyermek. Minden általa végzett tevékenységnek van fejlesztő hatása. Akár annak is, ha megtanulja feltenni a sapkát a fejére. Az adottságaitól függ, hogy milyen ütemben fejlődik, de elősegíthetjük, hogy majd a későbbiekben, az óvodában/iskolában könnyebben vegye az akadályokat. Igazából nem ugranék ennyire előre az időben, de sajnos egyre gyakoribb, hogy suliba lépve még sokaknak gondot okoz a helyes ceruzafogás, a vonalak közt írás, vagy az ollóval való vágás, amihez nem sikerült a megfelelő készségeket, képességeket elsajátítani. Vitatkozni szoktak rajta, hogy ez az óvoda vagy nem az óvoda hibája. Megtehetjük, de ettől még be kell, hogy lássuk, nem árt minél több olyan tevékenységet végezni már a legkisebbekkel is, ami elősegíti az ezen irányú képességek fejlődését az óvodába lépés előtt, illetve az óvodai évek alatt, az ovin kívül is. Ebben tudok segíteni gyermekednek és neked, ha meglátogattok a foglalkozásaimon!